A Bér-patak medre már jó ideje porszáraz. Most, ősszel és télen dől el, mi lesz az erdővel, az állatokkal – és velünk, emberekkel. Ezért kezdtük el vízőrző munkánkat ezen a patakon. Célunk olyan land art jellegű alkotások létrehozása, amelyek a gyakorlatban is lassítják a várva várt esővíz lefolyását. A patakmeder a tsz-idők „innovációinak” köszönhetően ma több helyen 3–4 méter mély. Ezt a lecsapoló hatást szeretnénk fokozatosan csökkenteni, és a vizet lassabb folyásra bírni.
Az esemény reggelén remek csapat gyűlt össze, és egy háromkilométeres gyalogtúra után munkához is láttunk. Minden résztvevő nagyon lelkes volt, így egy egészen méretes mesterséges hódgátat sikerült összeraknunk. Három órát dolgoztunk, ehhez jött még két óra gyaloglás.
Miért éppen itt? Ez az egyenes mederszakasz a tsz-idők öröksége, és elég messze van a falutól ahhoz, hogy egy ilyen kísérleti vízlassító gátat biztonságosan kipróbálhassunk. Ha itt nagyobb eső esik, villámárvíz is kialakulhat – ezért jobb a sok kis beavatkozás.
Sorozat lesz ebből: a Bér-patakon még számos olyan pont van, ahol lassíthatjuk a víz mozgását. És meg is kell tennünk, ha nem akarunk száraz kutakat és kiszáradó erdőt.
