Ősszel megtelnek az utcák nejlonzsákokkal. Avar, fűnyesedék és lenyesett ágak vannak bennük, vagyis a kert jövő évi tápanyaga. Gondosan nejlonba csomagoljuk, hogy egy teherautó elvigye valahová messzire. Tavasszal aztán vesszük a zsákos virágföldet. Az is nejlonban jön.
A másik bevett megoldás a pirománia. Sok településen tilos égetni, de ahol szabad, ott is a szomszéd ablakán és a gyerekek tüdejében köt ki a füst. A szerves anyag és a nitrogén is füstbe megy, egy marék hamu marad utána.
Van egy harmadik út, és az semmibe sem kerül: a komposzt.
- A tápanyag ott marad, ahol keletkezett.
- A humuszos talaj jobban tartja a vizet. Aszályos nyarakon ez már nem kertészkedés, hanem túlélés.
- Nincs zsák, nincs fuvar, nincs füst.
- Szállást kap a sün, a gyík, a giliszta és a hasznos rovarok.
Hogyan kezdd?
- Elég hozzá egy árnyékos sarok és pár raklap vagy drótháló.
- Rétegezd a zöldet (fű, konyhai zöldhulladék) és a barnát (avar, szalma, aprított ág).
- Tartsd nyirkosan, mint egy kicsavart szivacsot, és évente egyszer-kétszer forgasd át.
- A vastagabb ágakból rakj rőzsehalmot a kert végébe, a madarak és a sünök hálásak lesznek érte.
Beteg növényi rész és magot hozott gyom ne kerüljön bele. Gilszta viszont annál inkább.
Fél-egy év múlva sötét, morzsalékos, erdőszagú föld lesz belőle. A kert visszakapja, amit adott, és nekünk sem kell érte fizetni.
#komposzt #vidék #lowtech